A hétvégén volt szerencsém részt venni egy rövid prezentáción az elkötelezettséggel kapcsolatban: a volt kollegák még elhívtak egy utolsó utáni céges kirándulásra és a szakmai rész erről szólt. Mármint hogy mennyire elkötelezettek a cég dolgozói. Nagy várakozással tekintettem a prezi elé.. :-) és nem is kellett csalódnom. Valóban, a kitartó kutatások, tesztek, vizsgálatok és elméleti modellek alkotása végre elvezetett a földi paradicsomhoz: az emberi viselkedés mélyrétegeinek ismerete, a motivációs hálók és testi-lelki szükségletek mélyreható elemzése révén ma bármelyik cég nem túl nagy összegért olyan szoros hálót fonhat a munkatársai köré, amilyet csak mer.
Mire vágyik az ideális munkavállaló?
Mindenekelőtt biztonságra. Anyagi függetlenségre. Fejlődési, előrejutási lehetőségre. Kellemes munkahelyi légkörre. Izgalmas és változatos feladatokra. Jó fej főnökökre és kollegákra. Stresszmentes munkahelyi órákra. Hogy ne csupán szeressen a munkahelyén dolgozni.. nem, ez nem elég. Legyen elkötelezett. Hirdesse, hogy mennyire jó helye van. Féljen tőle, hogy elbocsátják. Tegyen meg mindent, ismétlem, mindent azért, hogy a munkahelye megmaradjon -- szebben fogalmazva, hogy a cég sikereit előmozdítsa. Időt és energiát nem kímélve hajtson egy olyan célért, amihez igazából semmi köze, ami nem a sajátja. Mindezért cserébe bőkezűen és változatosan gondoskodnak róla, hogy befogja a száját. Ezerféle módon lefoglalják az egóját, hogy egy pillanatra se merüljön fel benne: az élet talán nem a "magánélet és munka egyensúlyáról" szól. Hogy az izgalmas feladatok és a vidám, kávészünetben megejtett traccspartik között szép lassan végleg elvész Ő. Az a valaki, az a lény, aki leszületett, hogy egy újabb állomáson jusson túl, egy újabb szakaszát járja be az útnak, amin pár ezer éve elindult. Nem, erre a modern pszichológia korában már nincs lehetősége. Gondoskodnak róla, hogy annyi külső inger érje, hogy véletlenül se jusson ideje arra a fél perc csendre, amíg a lelke kiabálhatna hozzá, hogy nem jól van ez így. Hisz nem csak kenyérrel él az ember...
Elkötelezettek vagyunk. Nagyon jó kis szó ez, csak ritkán nézünk a mélyére. KÖT. Kötést hordoz, valami olyat, ami a szabadságunkat korlátozza. Elkötelezem magam valami mellett: lemondok arról a jogomról, hogy szabadon véleményt formálhassak hitem szerint, és hogy szabadon választhassak. Bármikor, bármit. Filléres kacatokért odaadom a saját önrendelkezésem egy szervezetnek (minek?? az meg milyen állat?), szóval odaadom a hatalmamat az életem felett valaminek, ami lényegében nem is létezik. Cserébe persze gondoskodnak róla, hogy többé-kevésbé kellemesen teljen az életem, gondtalanul mozogjak azon a szinten, amit ők jónak látnak. Emberek milliói adják el nap mint nap a lelküket az ördögnek. Feladják a gyerekkori vágyaikat, amikor balerinák vagy masiniszták akartak lenni (egy gyerek még tudja, miért van itt!!), és beállnak a sorba a jó állásért vívott harcban. Belemenekülnek ezer és ezer függőségi viszonyba: átadják a hatalmukat, a hitüket, a vágyaikat szülőknek, tanároknak, aztán cégeknek, intézményeknek, főnököknek és hitelezőknek, sőt, még a kedvesüknek is. Elvesztik az irányítást az életük felett, sodródnak és küzdenek. Több-kevesebb szerencsével arra sodródnak, amerre maguktól is mennének. Vagy nem. És akkor kilátástalan az élet.
Félelem tart fogva majd' mindenkit. Talán nem is tudatosan, de félsz. Félsz attól, hogy kirúgnak. Hogy megcsalnak. Hogy elhagynak. Hogy értéktelenné válsz -- természetesen valaki más számára. Hogy elveszik a házad, ellopják a kocsid. Hogy meghalsz. Hogy ki vagy szolgáltatva a sors kénye-kedvének. Persze erről nem szeretsz tudni, mert kényelmetlen érzés. De néha-néha felüti a fejét, előkúszik a tudattalanból és pusztít. Nem mersz szeretni. Nem mersz önmagad lenni. Mert jaj, mit szólnak mások... Ha tudnád, mennyi hatalmad van és ebből mennyit osztogattál szét, amikor másoknak engedted, hogy eldöntsék, NEKED hogy jó élned. A társadalom, ez a fantasztikus erő, a fedőneve mindannak az elfojtásnak, rettegésnek, bűntudatnak és kórságnak, amit néhány ezer év alatt az emberiség felhalmozott. És születésed pillanatától erre treníroznak, ebben tanítanak evickélni. Abban a térben, amit ősapáink legrosszabb álmai teremtettek. És Te hiszel neki, mert nincs más mintád. Elhiszed, hogy az élet: küzdés. Hiszen mindenkinél ezt látod. Elhiszed, hogy az élet megalkuvások sorozata. Hogy ha A-t szeretnél, B-ből engedni kell. Nagyon erős energiák ezek. Itt ül rajtunk, több milliárd élet keserű tapasztalata, és csak néha-néha, ezer évben egyszer látsz olyat, aki ettől valóban függetlenül tud működni. És nézed, mint a csodát. Buddha, Jézus... holott TE is képes vagy rá. Csak el kell hinned, hogy van élet a mátrixon kívül is. Ahol nem kell elkötelezned magad. Ahol nem kell választanod, hanem választhatsz, ha akarsz. Ahol a Te életed a TE tudatos döntéseid eredménye. Ahol a világot nem a félelmeid láttatják veled. Ahol lehetőséged van továbblépni. Ébredj. A lehetőség adott, jobban, mint bármikor. De TE döntesz, hogy élsz-e vele.
