Nagy fába vágtam a fejszém: igyekszem rendszeresebben írni a bennem-velem lezajló változásokról, történésekről. Szűrő nélkül. Nem könnyű, ezt most is érzem, ahogy írom :-)
Ha figyelmesen követed az írásokat és én is be tudom tartani amit elhatároztam, akkor szép lassan nyomon tudod követni egy zárt és konok elme türelmes kinyitását és közösségivé, bizakodóvá válását. Lehet, hogy nem lesz rövid a folyamat, de hátha tanulságos. :-)
Hogy miért Csapás a cím? Hát, ez jött :-) Biztosan csapást tervezek mérni valamire.. Hehe..
Tegnap zűrös napom volt, bár talán közvetlenül nem is nekem, inkább a páromnak. De ha másnak is, szóljatok, mert lehet, hogy a csillagok álltak gonoszul.
A nő nagyon flúgos volt egész nap, leginkább a dühöngő őrült és a lelkes forradalmár között váltakozott, előre ki nem számítható rendszertelenséggel. Estig bírtam. Addig, hogy akarattal-e vagy puszta kívülmaradással, de egész jó volt, néha röhögtem rajta, néha meg csak szimplán nem érdekelt. Este elszakadt kicsit a cérna -- nagyon foglalkoztatott, azt pedig nehezen viselem -- és akkorát üvöltöztem, mint még talán soha. És baromi jól esett! :-)) Még bűntudatom sem volt. Tudom, normál esetben (értsd: hagyományos normák szerint) kellene, hogy legyen, de most valahogy sikerült elkerülni. Picit elméláztam rajta, hogy jó-e ez így nekem, de végül is a bűntudat érzése nem olyan fincsi, ez meg sokkal inkább az volt, úgyhogy megengedtem, hogy így maradjak, bűntudatlanul. És még reggel sem lett. És azért ott motoszkált bennem, hogy: de hát ilyenkor bocsánatot kell kérni, vagy mittudomén, de nem éreztem szükségét. Ha magára veszi, az ő baja, majd megoldja. Nagylány már, elbánt ennél zűrösebb szitukkal is. :-)
Az akarat csatája zajlik bennem egyébként, már jó ideje, konkrétan hogy ha valamit elkezdek AKARNI, akkor pillanatok alatt baromi rosszul tudom magam érezni, szétmegy a fejem tőle. Na és ha ez találkozik valaki más ellenkező irányú akaratával, akkor ott igen csinos kis vihar tud kitörni. Úgyhogy igyekszem magam emlékeztetni rá minél gyakrabban, hogy elengedni, nem akarni, mert az kétségkívül könnyebb érzés a fejemben. És azt szeretem. Reggel is, ébredés után kellett némi agylazítást végeznem, mert éreztem, hogy nincs az az igazi rend belül. Még most sem az igazi, de egyelőre elégedett vagyok azzal, ahogy vagyok. Nagy szó ez, ritkán szoktam ilyet mondani! :-) Tudom is, feladatom magammal, hogy legyek kissé megengedőbb irányomban. Kicsit kevesebb elvárás, kicsit kevesebb követelmény, és rögtön tágabb terem van az életre. Ami nagyon rám fér, lásd első bekezdés: be vagyok zárva (bezártam magam) egy egység sugarú hidrogénatomnyi helyre és már igencsak szűkösnek érzem. Szerencsére, az Univerzum törvényei alapján, amikor egy állapot már nagyon túl-éri magát és nagyon túlfeszítetté válik, nincs az az erő, ami képes megtartani. Elég nagy erőket bírok mozgósítani, hogy fenntartsam, de ez a törvény rám is vonatkozik, úgyhogy vigyorogva lesem, hogy átforduljon az ellentétébe: totális nyitottság, kiterjedés ésatöbbi. Talán már el is kezdődött? :-))))
Na most ennyi. Majd még később írok szósölmédiáról, merthogy azzal is ismerkedem. Nyitás rulez! :-)
