Hát, eléggé gyászosra sikerült a napom, még ha nem is akarom nagyon megítélni :) Bár, ahogy vesszük, végül is biztos sokminden változott, csak má' megin' nem látom :)
Az viszont legalább letisztult, hogy a gyámoltalanságot képtelen vagyok elviselni. Sáros bakanccsal ugrálnék a torkán és fejszével verném szét a fejét. Pedig hát a leginkább elesett, leginkább gyámoltalan minőségem ami a leginkább szeretetéhes, akinek a legnagyobb szüksége lenne rá. Aki már elismerte, hogy gyenge, nem hazudik, nem vádaskodik, egyszerűen ott van, és kéri, hogy szeresd... Én meg lehetőleg belerúgok.
Még szerencse, hogy tájékozott vagyok, és tudom (olvastam), hogy a csillagok (bolygók) eléggé ezeknek a sebeknek a felszínre hozását támogatják. Nem jó, ez túl finom szó, igazából kikövetelik, odateszik, az arcodba b*sszák, aztán kezdj vele amit bírsz.
Tudom, egyszer hálás leszek ezért magamnak, hogy mindezen keresztülvertem mostani énemet, de azt inkább majd holnap, ha lehet, jó..?
Ja, és még a tegnapi folyós hasonlatot kibővítettem: amíg parttól-partig jég fedi a vizet, semmi gond, csorog szépen alatta... ha nincs jég, szintén megmarad a medrében. De amikor olvadni kezd, akkor van esélye a katasztrófának. Most ezzel vígasztalom magam. Előbb-utóbb csak elolvad minden jég és béke lesz...
