Valami egészen, tökéletesen más, mint aminek eddig hittem. Más dimenzió, másik világ. Azt már régóta tudom, nem érzelem. Most az is világossá vált: nem is érzés. Állapot. Lét-állapot. A lélek olyan állapota, amikor rend van és csend van. Amikor tudom, minden sejtemmel, hogy egyedi vagyok, és tudom, hogy minden(ki) más is ugyanígy egyedi.
Elsőre fényes, de hideg és rideg világnak tűnt. Aztán rájöttem, hogy csupán a pátyolgatásra vágyó énem látja annak. Mert valóban nem símogató. Nem putyulgatós és nem érzelgős. Nem karol fel. Bízik bennem. Tisztel és elismer és elfogad és bízik bennem. A szeretet nem jóságos. A szeretet semleges.
