Útonjáró

Ne félj, lesz még sokkal jobb is. Az jutott még eszembe, hogy ne állj ellent a változásnak. Sehol, soha. A kapcsolatunkban (vagy hogy hívjuk..) sem. Ezen a szinten lehet el kell válnunk, hogy magasabb szinten újra találkozzunk. Lehet, hogy én nem bírom meglépni ezt a lépcsőfokot, csak egyedül. Ne félj, a végén minden jóra fordul. Hisz mindannyian ezt szeretnénk. Ezt teremtjük. De nem láthatjuk az összes lépést előre. Bíznom, bíznunk kell elsősorban magunkban, aztán hogy minden értünk történik. Ez is jó volt a könyvben: ne a konkrét eseményt, szituációt, megvalósulási lehetőséget kell elvárni, teremteni, hanem általában azt, hogy jól alakulnak a dolgok és teljesül, ami a célunk. Vagy ami a küldetésünk. Feladatunk. Vagy ahogy tetszik. És mindig engedni a dolgokat változni, mert Isten maga a változás. A folyó sok kanyart tehet, sok szigetet járhat körül, mégis mindig a tengerbe ömlik. Nem stresszel rajta, hogy vajon a tenger felé tart-e vagy sem, és hogy jaj, talán nem erre kellene folyni. Folyik, mert ez a dolga és a végén a tengerbe jut.