Két képzelt személy, Péter és Anna példáján keresztül megnézzük, hogyan is működik az emberi kommunikáció. A nyelvtanból ugye mindenki emlékszik az üzenet általános működésére (küldő, fogadó, üzenet, csatorna, zaj, stb.). Nagyjából ennek mintájára tegyük fel, hogy történik egy esemény. Ezen esemény lehet egy közlés, egy valós történés, vagy bármi, amit mindkét szereplőnk érzékel, és ami köztük kommunikációra adhat alapot. Tegyük fel továbbá, hogy Anna a tudatosabb lény. Bármely esemény (üzenet) érzelmi reakciót válthat ki a befogadóban, amely érzelmi reakció hátterében a leggyakrabban félelem áll. Természetesen vannak a „nagy, közös röhögések”, de ez általában ritkán ad okot elemzésre. Attól függően, hogy a szereplők milyen módon reagálnak, az alábbi fő típusokat ismerhetjük fel:
1, Az ideális eset: Péterben az esemény érzelmi reakciót vált ki. Annában nem, de érzékeli Péter reakcióját. Anna, ha figyel, és egyéb tényezők is adottak hozzá, érzékelheti Péter megnyilvánult reackióján (ezt egyszerűbb) túl azokat a lelki mozgatórugókat, amelyek ezen reakció mögött állnak. Ezek gyakran rejtett mozgatórugók és mint említettem általában félelem alapúak. Ha Anna kooperatív és szeretettelien működik, képes segítő, előrevivő kommunikációt folytatni és ráébreszteni Pétert annak rejtett motivációjára, valamint esetleg feloldani a háttérben lappangó félelmet. Ez az ideális eset. Ekkor Anna a középpontjában maradva segíti egy másik lélek (Péter) fejlődését azáltal, hogy más nézőpontból rálátást kínál amaz egy sérül működésére.
2, Péterben az esemény érzelmi reakciót vált ki, Annában szintén, de képes a kettőt külön érzékelni és értelmezni. Ez hasonlatos az 1-es ponthoz, annyi eltéréssel, hogy Annának az érzelmi kibillentség állapota miatt esetleg nehezebb lehet megfelelően (szeretettelin) kezelni a helyzetet.
3, A hagyományos eset: Péterben az esemény érzelmi reakciót vált ki, amit Anna ugyan felismer, de a mögöttes lelki motivációt már nem. A kommunikáció létrejöhet, de nem visz előre, mivel az érzelmi reakció mögötti félelem nincs feltárva, ezáltal kezelve sem, és így megszüntetni, feloldani sem lehet. Ez tipikusan a „hagyományos beszélgetések” területe, amikor együtt szidunk egy harmadikat, netán vígasztalunk vagy „együttérzünk”. Ezen kommunikáció tipikusan még energiacserével is jár, célja egyébként rendszerint az energiaszerzés.
4, A "Barátok közt"-eset: Mind Péterben, mind Annában érzelmi reakciót vált ki az esemény, de ennek motivációit nem jól ismerik fel. A kommunikáció szinte biztosan kudarcra van ítélve, jó eséllyel egy kiadós veszekedésnek néznek elébe. Mivel mindkettőnél félelem alapú motiváció mozog a háttérben, lényegében kizárt a szeretetteli kommunikáció, durva energiaszerző, én-győzlek-le-téged játszmába torkollik a szituáció. Ez a hazai és külföldi gyártású szappanoperák és egyéb moziipari termékek kedvelt kommunikációs sémája.
És hogy melyiket érdemes alkalmazni? Ezt Rád bízom... lelki felkészültségtől függően lehet választani, az 1-es és 2-es módszerhez viszont kicsit ki kell szakadni a közfelfogás és a hagyományos gondolkodás uralta keretek közül...
A 3-as és 4-es pontban említett energiaszerző játszmák (hatalmi drámák) közismertek, talán legismertebb forrásuk a Mennyei prófécia hatodik felismerése.
