HTML

Útonjáró

Szűk két éve, hogy tudatosan próbálom járni az életem ösvényét, és hogy valóban haladni próbálok rajta, nem csak körbe-körbe járni. Sokat, nagyon sokat foglalkozok ezzel és időnként egészen jó gondolataim támadnak. Ezeket jegyzem itt fel, hátha Neked is segítségedre lehet a saját utadon.

Friss topikok

  • KáTéeS: Úgy látszik a világban is dúl a harc, hogy az 1-es vagy a 2-es típus a menőbb, jellemzőbb, vagy po... (2010.09.11. 13:37) SocialMedia
  • Rihárdó: Ja, igen, én sem fogalmaztam pontosan, valami ilyesmit akartam írni. Bár azért hozzáteszem, hogy... (2009.01.30. 13:41) Párkapcsolatok
  • KáTéeS: Örülök, hogy úgy érzed, segített! :) (2008.12.18. 19:42) Recept
  • Rihárdó: Hát igen, arra szükségem lenne, hogy jobban bízzak magamban, úgyhogy érdemes lenne kipróbálni.. (2008.12.17. 13:51) Érzelmek világa
  • Rihárdó: Tegnapelőtt elolvastam ezt a bejegyzést, és elgondolkodtam azon, hogy én - az antimaterialista sze... (2008.12.13. 18:57) Tárgyak

Tárgyak

2008.12.05. 15:38 KáTéeS

A horizontális energiák nyugvópontjai. A régi típusú energiák kötései. Minden egyes tárgy, amelyhez érzelmileg kötődsz, itt tart, hiszen lényed egy darabkájával azonosítod. Eretnekségnek hangzik, de ha szeretettel adtad és szeretettel fogadtad, akkor kötést hoz létre, és a tárgyon keresztül egy régi pillanatot kövületté fagyasztva tart fenn érzelmi kapcsolatot két ember között. A horizontális energiák időszakában fontos közvetítő szerepük volt, mára viszont már gátolnak, akadályoznak a haladásban. Ha érzelmileg kötődsz egy tárgyhoz, sebezhetővé teszed magad: a tárgy a lényed részeként fog létezni, olybá tekintesz rá, mint saját magadra. Az a téves elképzelés alakul ki benned, hogy a tárgy sorsa a Te sorsod, hogy felelős vagy a tárgyért, hogy a tárgy nélkül kevesebb vagy... minél több tárgyad van annál kevésbé vagy Te Te. Oldozd fel magad, engedd el a régi kötéseket, hisz a szeretet nem tárgyakban él. A valódi szeretet nem igényli, hogy tárgyakkal reprezentáld, hogy tárgyakkal emlékeztesd magad rá, hogy szeretet van. Ha tárgyak vannak, nem szeretet van: kötések, energetikai hálók és kuszaság van. Engedd el a tárgyaid és felszabadulsz. Szívednek kedves tárgyiasult emlékeid csupán azért kellenek Neked, mert félsz saját magadtól, félsz a saját fényedtől, szeretetedtől és mindenféle kerülőutakat gyártasz, hogy elmenekülhess előle. Tárgyakat szeretsz, múltbéli pillanatokat, emlékeket élsz újra minden percben ahelyett, hogy itt és most léteznél. Az illetlen érzés, hogy milyen már kidobni valamit, amit valamikor, valakitől kaptam – ez mutatja, hogy kötés. Hogy a tárgy reprezentál valamit, ami talán már nincs, de amit fenntartasz, mert félsz a valóságodtól. Félsz a változástól. Igen, ha ezeket felszabadítod és elengeded, iszonyúan egyedül maradsz. Tökegyedül. Senki és semmi nem lesz körülötted. Senki és semmi nem lesz már, akivel foglalkozhatsz, csupán a puszta lényed marad, nem tudsz másra figyelni. Kénytelen leszel észrevenni, hogy Te Te vagy, hogy Te mindentől különálló, független, önálló, gyönyörű ragyogó létező vagy. Nem bújkálhatsz többé magad elől, hiszen ha elengedsz minden mást, már csak Te maradsz. És itt kezdődik az ÉLET.

1 komment

Címkék: félelem ajándék szeretet tulajdon érzelmek enyém

A bejegyzés trackback címe:

https://utonjaro.blog.hu/api/trackback/id/tr61806075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rihárdó · http://rihardo.blog.hu 2008.12.13. 18:57:58

Tegnapelőtt elolvastam ezt a bejegyzést, és elgondolkodtam azon, hogy én - az antimaterialista szemléletemmel milyen tárgyakhoz ragaszkodom.

Mostanában nem volt olyan tárgy, amihez nagyon ragaszkodtam volna, előfordult olyan esemény, amelynél nélkülözni kellett bizonyos dolgokat (pl. a számítógép bedöglött és egy hónapig nem volt gép), de mindíg elfoglaltam magam mással, és nem volt olyan tárgy, ami hiányzott volna.

A bejegyzés kicsit felkavart, mert tegnap este azonban álmodtam (igyekszem részletezni az álmaimat, de erről majd egyszer bővebben), és azt álmodtam, hogy egy baráti összejövetelen a gitárom nagyon durván megsérült, eltörött a teste, olyan szinten, hogy javíthatatlan volt, és emlékszem, álmomban nagyon bosszankodtam emiatt és sajnáltam, hogy ez történt, persze azért tudtam, hogy még lehet másik gitárt is venni.

Már régóta tudom, hogy a tárgyak nem tölthetik ki életünket, ettől függetlenül mindenkinek van olyan, hogy valamihez ragaszkodik.

Bár ez elgondolkodtatott...