HTML

Útonjáró

Szűk két éve, hogy tudatosan próbálom járni az életem ösvényét, és hogy valóban haladni próbálok rajta, nem csak körbe-körbe járni. Sokat, nagyon sokat foglalkozok ezzel és időnként egészen jó gondolataim támadnak. Ezeket jegyzem itt fel, hátha Neked is segítségedre lehet a saját utadon.

Friss topikok

  • KáTéeS: Úgy látszik a világban is dúl a harc, hogy az 1-es vagy a 2-es típus a menőbb, jellemzőbb, vagy po... (2010.09.11. 13:37) SocialMedia
  • Rihárdó: Ja, igen, én sem fogalmaztam pontosan, valami ilyesmit akartam írni. Bár azért hozzáteszem, hogy... (2009.01.30. 13:41) Párkapcsolatok
  • KáTéeS: Örülök, hogy úgy érzed, segített! :) (2008.12.18. 19:42) Recept
  • Rihárdó: Hát igen, arra szükségem lenne, hogy jobban bízzak magamban, úgyhogy érdemes lenne kipróbálni.. (2008.12.17. 13:51) Érzelmek világa
  • Rihárdó: Tegnapelőtt elolvastam ezt a bejegyzést, és elgondolkodtam azon, hogy én - az antimaterialista sze... (2008.12.13. 18:57) Tárgyak

Érzelmek világa

2008.12.01. 16:55 KáTéeS

Már (azt hiszem) Osho óta tudjuk, hogy az érzelmek jelentősége az emberi lét során abban áll, hogy mutatják: jó úton jársz-e? Pontosabban, hogy közeledsz, avagy távolodsz Istentől. A pozitív érzelmek mutatják, hogy közeledsz. Az egységben, Istenben, minden jelen van és minden a helyén van: fény, szeretet és tökéletes megértés és elfogadás. A félelem, harag, düh, bűntudat és az összes kellemetlen érzelem megjelenése azt mutatja, hogy ettől az állapottól távolodóban vagy. Hogy esélyes vagy rá, hogy sérülést okozz magadnak, hogy megtagadd egy részed és hogy veszíts a fényedből. Amolyan figyelmeztetés, hogy bántod magadat. A durvább behatások ellen azért van egy védekező mechanizmusod: ha igazán dühös vagy, általában másra vagy dühös :) Ez pedig az egó műve. Az egó szolgálata, amikor a megtagadott, sérült, védekezésre képtelen lélekrészeid helyére lép, és eltereli a dühöt, a bántást rólad, magadról, más felé. Ugyanazt utálod benne, mint amit magadban utálsz, de ez másban kevésbé fájdalmas. Egós működés, mondjuk, és ezoterikus körökben az egó mint pusztítandó átokfajzat szerepel, pedig igen-igen hasznos segítőnk, mindenütt őrt áll és véd bennünket, ahol lelkünk sérülései miatt „magasabb énünk” nem képes rá.

De mindezzel együtt az érzelmek tesznek bennünket emberré. Igen, ez különböztet meg bennünket Istentől. Meglepő, ugye? Amikor beszállunk ebbe a Nagy Földi Játékba, ebbe a kollektív színdarabba, hol ezt, hol azt a szerepet öltve magunkra, és vállaljuk, hogy kipróbáljuk, milyen nem-istennek lenni, milyen feladni hatalmunkat, elveszteni fényünket, káoszt teremteni magunkban, hogy aztán újra összerendezzük és visszaépítsük az egészet: nos, amikor beszállunk ebbe a játékba, az érzelmek a segítőink. Ha a középpontodban vagy, ha minden részed a helyén van és szeretet hat át, ha tudatában vagy a szerepednek és helyednek a Teremtésben, ha tudatában vagy, hogy mindennek oka és következménye van, ha teljes harmóniában vagy a Teremtővel és az Isteni renddel, akkor nincs az a helyzet, szituáció, ember vagy esemény, ami kibillenthetne ebből az állapotból. Nincs ami érzelmeket válthatna ki belőled. Érzelem-mentes vagy. Semleges vagy.

Mi viszont mindent feladva bolyongunk az otthontól távol, és az érzelmek segítenek benne, hogy ráleljünk a hazavezető útra. De csak ha helyesen tudjuk értelmezni őket. Ha fel tudjuk, fel merjük fedni a mögöttük rejlő motivációkat, tudati-lelki működéseket. Hiszen az érzelmeink apró, pici lámpácskák a lényünkön, melyek jelzik, hogy hol hibádzik még a teljesség. Az egység állapotában, „otthon” ugyanis nincsenek érzelmek. Azok az önmaga középpontján kívül tartózkodó emberi lény sajátjai. Érzelmeket csak sérült lélekrészeink működése generál, kellemeseket, fájókat egyaránt. De csak ezek megélésén keresztül juthatunk túl rajtuk, csak akkor jöhetünk rá, ki vagy mi sikoltozik bennünk figyelemért, ha engedjük sikoltozni... A pillanatban élsz, megéled, amit érzel, de ott van a tudatosság is, és megvizsgálod, miért született ez az érzelem benned. Hogy legközelebb már ne kelljen megszületnie.

5 komment

Címkék: fájdalom szeretet érzelmek egó

A bejegyzés trackback címe:

https://utonjaro.blog.hu/api/trackback/id/tr40798152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rihárdó · http://rihardo.blog.hu 2008.12.12. 17:45:19

Szeva!

Tetszik a téma, amivel blogot indítottál, én is kábé ilyesmi apropóból kezdtem, bár az ilyen jellegű dolgaimat még nem tártam ki annyira.

Látom olvasol Osho-t is, ő nekem is nagyon sokat segített, főleg azzal, hogy jól összezavart, és ezt a káoszt próbálom magamban rendberakni az életem újragondolásával...

Az érzelmek témája nagyon jó, és fontos téma, ugyanis sokszor eluralkodnak rajtunk, és olyankor csak hisszük hogy mi irányítunk. Ha jól emlékszem, az Öreg azt is mondta, hogy az emotion szónak a jelentése ugye "mozdulás", tehát ha kibillenünk a középpontból, akkor jelenik meg az "érzés".

Arra már én is rájöttem, hogy bizonyos érzések miért vannak, de olyanok is megjelennek folyton, amelyektől évek óta nem tudok szabadulni, időszakosan visszatérnek, annak ellenére, hogy próbálok odafigyelni az életemre, és az érzelmi életem rendjére.

Ilyen például a reménytelenség érzése. Az évek során az arány úgy nézett ki nálam, hogy 70% reménytelenség, és 30% bizalom az életben, de egy két éves, erős pozitív-gondolkodó kúrával sikerült megfordítani az arányt 70%-30%-ra, viszont nem jutok tovább, mert a reménytelenség érzése - igaz mostmár nagyon kevésszer, de visszatér, és állandóan felborítja lelki egyensúlyomat, és meggyőz, hogy a dolgoknak semmi értelme.

Te hogy látod?

KáTéeS 2008.12.12. 22:42:27

Szia,

igen, Osho-t is olvasok/tam és még egy-két más forrást is felhasználtam de azt hiszem ezek inkább csak segítettek felfedni azt, amit egyébként magammal hoztam.. azt viszont nagyon jól csinálták.

Nem ismerem a Te skáládat, én a sajátomon a másfél évvel ezelőtti állapotomat valahol a 70% depresszió és a 30% rémes depresszió tájára teszem :) innen több módszert használva jutottam el oda, ahol most tartok, ezek javarészt a lélek mélyrétegeiben segítenek rendet tenni, lepakolni azokat a terheket és kijavítani azokat a sérüléseket, amik pl. a reménytelenség érzését is tudják generálni. Családfelállítás, kineziológia, és hát a tudatosság.. Nem mondom, hogy most 100%-ban hepi vagyok, mert nem, de sokkalta jobb már, mint valaha is volt, amire emlékszem. A pozitív gondolkodást én a magam részéről nem tudtam használni, mert egyáltalán nem láttam az életemben semmit, amire alapozhattam volna vagy amibe kapaszkodhattam volna. Azt hiszem olyannyira reménytelennek éreztem a helyzetem, hogy egy pici szalmaszálat sem láttam, amihez pozitív gondolatokat köthettem volna. Aztán mikor teljesen elegem lett magamból elmentem egy csoportba (ők foglalkoztak/nak családfelállítással), hogy mostmár tökmindegy, valami legyen. És hát lett :)

Az az érzésem, hogy a pozitív gondolkodás önmagában nem ad rálátást azokra a lelki tájakra, amikkel foglalkozni kell és amik igazán azokat az érzelmeket, állapotokat okozzák, ami miatt keserű a lét. Azokat a sérüléseket nagyon nehéz fentről, tudatos szintről, amolyan mantraként ismételgetett gondolatokkal felülírni. Mélyen a tudatalattiban működnek és a kitisztításukhoz le kell menni érte és felszínre kell hozni, majd át kell írni őket. Nekem a párom segített ebben sokat, kineziológus, és így elég nagy lépésekkel tudtam haladni magammal.

Rihárdó · http://rihardo.blog.hu 2008.12.13. 19:03:20

A másik bejegyzésnél már intéztem a témában egy kérdést, de most jutott eszembe, hogy arra is kiváncsi lennék, hogy hogyan sikerül felhozni a tudattalanból azokat a traumatikus élményeket, amelyek irányítanak a háttérből?

Mert hallottam hipnózisról, de ez ugye egyedül nem igazán végezhető (vagy esetleg ilyen alfa-állapot stb),

vagy vannak az embernek intuitív meglátásai (bár ezekben kételkedem, mert én már annyi változatot gyártottam az életem eseményeire, hogy egyikről másikról könyvet írhatnék, és ezt azt hiszem fantáziának hívják, nem "pontos meglátásnak")

tehát kiváncsi lennék, milyen módszert használ a kinez arra, hogy felhozza ezeket az emlékeket.

KáTéeS 2008.12.15. 00:00:16

A kineziológiáról annyi ismeretem van, amennyit a velem történt kezelésekből leszűrtem, úgyhogy valószínű nem teljeskörű, ráadásul ez nem egy egységes módszertan, különböző "iskolái" vannak, és hát kineziológustól függ, hogy ki hogyan csinálja, mit tesz bele saját magából. Úgyhogy elképzelhető, hogy amit leírok, másutt teljesen idegen lehet...

Nem használ hipnózist, teljesen éber állapotban történik a kezelés. A legfontosabb itt a te szándékod. Egy kezelésnél a te szándékod, az, hogy valamely problémádra megoldást lelj, ez indítja el az egész folyamatot. Persze vannak módszerek, hogy kicsit rásegítsen erre, de a lényeg nem ez. Igazából ez egy automatikusan működő dolog: kinyilvánítod a szándékod és a lényed engedelmeskedik, teszi a dolgát, adja az infókat a megoldáshoz. A kineziológus segít abban, hogy ezeket az infókat (pl. a testi tüneteket) tudd értelmezni. Ő is érzékeli, hogy mi van benned, még akkor is, ha te épp nem vagy erre képes. Kérdez, picit irányít, hogy mit próbálj érzékelni, segít, hogy észrevedd azokat a momentumokat, amik továbbvisznek, ilyenek.

A fantáziától az különbözteti meg, hogy ha van egy kérdésed, akkor az első válasz, amit kapsz, az intuíció. A többi a fantázia. Az elsőt se könnyű persze elcsípni, sokszor már mielőtt tudatosodna "elvérzik", de gyakorlással bele lehet jönni. És itt nagy segítség, ha külső személy meg tud támogatni és ha sikeresen végigmégy egy-két oldáson akkor lassan elkezdesz bízni az intuíciódban. :)

Rihárdó · http://rihardo.blog.hu 2008.12.17. 13:51:04

Hát igen, arra szükségem lenne, hogy jobban bízzak magamban, úgyhogy érdemes lenne kipróbálni..