Útonjáró - Utolsó kommentek
blfr7@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://utonjaro.blog.hu/2010/09/11/socialmedia/full_commentlist/1#c10983204
Válasz erre: SocialMedia
2010-09-11T13:37:12+02:00
2010-09-11T13:37:12+02:00
KáTéeS
http://blog.hu/user/166403
Úgy látszik a világban is dúl a harc, hogy az 1-es vagy a 2-es típus a menőbb, jellemzőbb, vagy potensebb vásárló. Végül is erről szól a google-facebook "harc?", amiről a <a rel="nofollow" href="http://miyazakijun.hu/keresomarketing/keresomarketing-vs-social-media-alma-vs-chili.seo">miyazakijun.hu/keresomarketing/keresomarketing-vs-social-media-alma-vs-chili.seo</a> címen találtam egy érdekes kis írást.<br />
Jaj, ez már nagyon személyiséglélektan meg pszichológia, még lehet, hogy egyszer mélyebben belemegyek. :-)
https://utonjaro.blog.hu/2009/01/28/parkapcsolatok/full_commentlist/1#c4705101
Válasz erre: Párkapcsolatok
2009-01-30T13:41:36+01:00
2009-01-30T13:41:36+01:00
Rihárdó
http://blog.hu/user/135107
Ja, igen, én sem fogalmaztam pontosan, valami ilyesmit akartam írni. <br />
<br />
Bár azért hozzáteszem, hogy ez a fajta megközelítés nekem magyarázatot adott sok mindenre, az is igaz, hogy érthetővé sikerült tennem magam számára bizonyos dolgokat, de az életem menetén nem sikerült változtatni. Szóval jó, jó, de attól még nem vagyok szerelmes :)
https://utonjaro.blog.hu/2009/01/28/parkapcsolatok/full_commentlist/1#c4704482
Válasz erre: Párkapcsolatok
2009-01-30T13:06:48+01:00
2009-01-30T13:06:48+01:00
KáTéeS
http://blog.hu/user/166403
<a href="http://utonjaro.blog.hu/2009/01/28/parkapcsolatok?fullcommentlist=1#c4682474" class="reply_nick_135107" onclick="javascript:if ( typeof followCommentReply != 'undefined' ) return followCommentReply( 4682474 );">@Rihárdó</a>: Persze, lehet bonyolítani, ha szeretnénk még elveszni kicsit a játékban és halogatni a valóságot.. de rendjén is van ez, aki bonyolultabban szeretné élni, élheti bonyolultabban is. Nekem (nekünk) ez vált be. :-)<br />
A "nekünk is olyanná kell válnunk" gondolatot picit másképp mondanám: voltunk és vagyunk is olyanok, bennünk van a lehetőség, bennünk van mindaz, csupán a másik tükrözi, hogy nem működtetjük, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan vágynánk rá. Nem kell, hogy olyanná váljunk, csak hogy emlékezzünk rá, hogy olyanok vagyunk. :)
https://utonjaro.blog.hu/2009/01/28/parkapcsolatok/full_commentlist/1#c4682474
Válasz erre: Párkapcsolatok
2009-01-28T19:58:40+01:00
2009-01-28T19:58:40+01:00
Rihárdó
http://blog.hu/user/135107
Ezeket én is így gondolom, de ismerek olyanokat, akik azt mondják, hogy ez ennél jóval bonyolultabb. A szerelem esetén nekem teljesen egyértelműnek tűnik, hogy egy dolog tudja csak megtörni az emberben az egocentrikus látásmódot, ha valakinél láthatóvá válik az általunk nem élt, elfojtott képesség, tulajdonság, rész - és ez felébreszti bennünk a vágyat, hogy nekünk is olyanná kell válnunk. <br />
<br />
Szerintem teljesen egyszerű, semmi érthetetlen és bonyolult nincs benne, sőt, talán a példaképeinkkel is ugyanez van, rámutatnak nekünk azokra a pontokra, amiket mi letagadunk, de ezeket úgy vesszük észre, hogy talán "szerelmesek" leszünk beléjük.
https://utonjaro.blog.hu/2008/11/09/recept_13/full_commentlist/1#c4293129
Válasz erre: Recept
2008-12-18T19:42:46+01:00
2008-12-18T19:42:46+01:00
KáTéeS
http://blog.hu/user/166403
Örülök, hogy úgy érzed, segített! :)
https://utonjaro.blog.hu/2008/12/01/erzelmek_vilaga/full_commentlist/1#c4278348
Válasz erre: Érzelmek világa
2008-12-17T13:51:04+01:00
2008-12-17T13:51:04+01:00
Rihárdó
http://blog.hu/user/135107
Hát igen, arra szükségem lenne, hogy jobban bízzak magamban, úgyhogy érdemes lenne kipróbálni..
https://utonjaro.blog.hu/2008/11/09/recept_13/full_commentlist/1#c4278333
Válasz erre: Recept
2008-12-17T13:50:04+01:00
2008-12-17T13:50:04+01:00
Rihárdó
http://blog.hu/user/135107
Hogyne, nagyon sokat segített, pár napja ezen gondolkodom, és bizony előbukkannak olyan dolgok, amiket nem vettem észre eddig. <br />
<br />
Mondjuk szerencsére sokat nem szoktam aggódni ilyen apróságok miatt, mint a busz, de tény, hogy a másokban zavaró dolgot nem mindíg sikerül így észrevenni, mert nagyon erősen letagadjuk magunkban. Amióta olvasom a blogod dolgait, tényleg úgy érzem, hogy továbblendültem a keresésben!
https://utonjaro.blog.hu/2008/11/09/recept_13/full_commentlist/1#c4251143
Válasz erre: Recept
2008-12-15T00:34:32+01:00
2008-12-15T00:34:32+01:00
KáTéeS
http://blog.hu/user/166403
Belemehetnénk itt most ebbe, de nem biztos, hogy kézzelfogható és számodra is használható dolgokat tudnék leírni. És lehet, hogy sokat tudnál magaddal haladni ebben, de ha van egy konkrét kérdésed, akkor segítséggel hamarabb és messzebb jutsz. Főleg, ha még kétségeid vannak azzal kapcsolatban, hogy hihetsz-e magadnak.<br />
<br />
Hogy mégis írjak egy-két támpontot: nekem egy konkrét szituáció kapcsán mostmár az első mindig az, hogy akkor most tényleg, őszintén, és ez a kulcsszó, őszintén, mi történik itt? Mit érzek? Mit éreztem? Szinte biztos, hogy először a másikban látom, ami zavar. Nem bírom elviselni, tolerálni valamilyen viselkedését, tulajdonságát. És ha ez pontosan megvan, hogy mit nem bírok elviselni benne, megint egy nagy adag őszinteség, és meg kell nézni, hogy bennem mi működik rosszul, hogy a másikban ez zavar? Merthogy azért zavar, azért nem tudok szó nélkül, netán mosolyogva elmenni mellette, mert ebben a helyzetben nem vagyok képes egészésgesen működni. <br />
<br />
Ez a jelenség az, amire azt mondják, hogy az életedben mindenki (teljesen önkéntelenül és automatikusan) tükröt tart neked: észreveszed a szemében a szálkát, hogy észrevehesd a magadéban a gerendát. ;)<br />
<br />
Ha teszem azt dühít, mert annnnnnyira béna, hogy az már fáj, és legszívesebben beleverném a fejét az asztalba, nos, akkor a bénasággal, mint olyannal, nekem is gondom van. És akkor neki lehet állni megkeresni, hogy miért? Én is ilyen béna vagyok valamiben? Legtöbbször ez a helyzet... vagy korábban az voltam, és már túl vagyok rajta, de jobb szeretek nem gondolni rá, szégyellem: azaz a múltam egy szeletkéjét nem fogadtam el. És akkor lehet gyúrni rajta, hogy a bénaságomat elfogadjam magamban. Vagy lehet tovább menni, hogy miért bánt? Miért zavar, hogy béna vagyok? Kevésbé vagyok ezáltal értékes a saját szememben? Netán nem fér bele a magamról alkotott képbe, hogy valamiben nem vagyok tökéletes? Hogy nem tudok mindent? Miért kellene mindent tudnom? Miért kellene tökéletesnek lennem? Ja, hogy igazából méricskélek? Hogy elvárásaim vannak magammal szemben? Hogy igazából nem szeretem magam úgy, ahogy vagyok? .... és lassanként eljutunk a gyökeréig, amire ha rájösz, már segít, de ha még el is tudod fogadni, hogy ezzel a bénasággal együtt is igenis ez vagy te és magadnak teljesen szerethető vagy így, hát az már lényegében siker.<br />
<br />
Ez működik nem csak személyekkel: lekéstem a buszt és iszonyú ideges vagyok miatta.. miért? Nem, nem természetes, hogy ideges vagyok, ha lekésem a buszt. Ideges vagyok, mert valamit akartam, és nem jött össze, vagy mert nem érek oda időre, és jaj mi fog történni.. ugye? félelem. a félelem alapja pedig mindig valamilyen hibás belső működés.<br />
Vagy szorít a határidő és stresszel.. miért? mert a főnök le**sz? és? ez miért zavar? mert kirúg? és ez miért baj? mitől félek? hogy nem tudok elhelyezkedni? vagy egyáltalán, hogy jön elő, hogy kirúg? egy ilyen miatt? hát ennyit érek én? miért nem megyek oda hozzá és beszélek vele, hogy módosítsunk a határidőn? mitől félek? .... és lehet szépen végig menni a legmélyéig. A lényeg "csak" az őszinteség. És hogy belül van a probléma is, a megoldás is, nem kívül!<br />
<br />
Na elég hosszú lett az egy-két támpont, remélem segít. :)
https://utonjaro.blog.hu/2008/12/01/erzelmek_vilaga/full_commentlist/1#c4251034
Válasz erre: Érzelmek világa
2008-12-15T00:00:16+01:00
2008-12-15T00:00:16+01:00
KáTéeS
http://blog.hu/user/166403
A kineziológiáról annyi ismeretem van, amennyit a velem történt kezelésekből leszűrtem, úgyhogy valószínű nem teljeskörű, ráadásul ez nem egy egységes módszertan, különböző "iskolái" vannak, és hát kineziológustól függ, hogy ki hogyan csinálja, mit tesz bele saját magából. Úgyhogy elképzelhető, hogy amit leírok, másutt teljesen idegen lehet...<br />
<br />
Nem használ hipnózist, teljesen éber állapotban történik a kezelés. A legfontosabb itt a te szándékod. Egy kezelésnél a te szándékod, az, hogy valamely problémádra megoldást lelj, ez indítja el az egész folyamatot. Persze vannak módszerek, hogy kicsit rásegítsen erre, de a lényeg nem ez. Igazából ez egy automatikusan működő dolog: kinyilvánítod a szándékod és a lényed engedelmeskedik, teszi a dolgát, adja az infókat a megoldáshoz. A kineziológus segít abban, hogy ezeket az infókat (pl. a testi tüneteket) tudd értelmezni. Ő is érzékeli, hogy mi van benned, még akkor is, ha te épp nem vagy erre képes. Kérdez, picit irányít, hogy mit próbálj érzékelni, segít, hogy észrevedd azokat a momentumokat, amik továbbvisznek, ilyenek.<br />
<br />
A fantáziától az különbözteti meg, hogy ha van egy kérdésed, akkor az első válasz, amit kapsz, az intuíció. A többi a fantázia. Az elsőt se könnyű persze elcsípni, sokszor már mielőtt tudatosodna "elvérzik", de gyakorlással bele lehet jönni. És itt nagy segítség, ha külső személy meg tud támogatni és ha sikeresen végigmégy egy-két oldáson akkor lassan elkezdesz bízni az intuíciódban. :)
https://utonjaro.blog.hu/2008/12/01/erzelmek_vilaga/full_commentlist/1#c4242499
Válasz erre: Érzelmek világa
2008-12-13T19:03:20+01:00
2008-12-13T19:03:20+01:00
Rihárdó
http://blog.hu/user/135107
A másik bejegyzésnél már intéztem a témában egy kérdést, de most jutott eszembe, hogy arra is kiváncsi lennék, hogy hogyan sikerül felhozni a tudattalanból azokat a traumatikus élményeket, amelyek irányítanak a háttérből?<br />
<br />
Mert hallottam hipnózisról, de ez ugye egyedül nem igazán végezhető (vagy esetleg ilyen alfa-állapot stb), <br />
<br />
vagy vannak az embernek intuitív meglátásai (bár ezekben kételkedem, mert én már annyi változatot gyártottam az életem eseményeire, hogy egyikről másikról könyvet írhatnék, és ezt azt hiszem fantáziának hívják, nem "pontos meglátásnak")<br />
<br />
tehát kiváncsi lennék, milyen módszert használ a kinez arra, hogy felhozza ezeket az emlékeket.
https://utonjaro.blog.hu/2008/12/05/targyak_1/full_commentlist/1#c4242470
Válasz erre: Tárgyak
2008-12-13T18:57:58+01:00
2008-12-13T18:57:58+01:00
Rihárdó
http://blog.hu/user/135107
Tegnapelőtt elolvastam ezt a bejegyzést, és elgondolkodtam azon, hogy én - az antimaterialista szemléletemmel milyen tárgyakhoz ragaszkodom.<br />
<br />
Mostanában nem volt olyan tárgy, amihez nagyon ragaszkodtam volna, előfordult olyan esemény, amelynél nélkülözni kellett bizonyos dolgokat (pl. a számítógép bedöglött és egy hónapig nem volt gép), de mindíg elfoglaltam magam mással, és nem volt olyan tárgy, ami hiányzott volna.<br />
<br />
A bejegyzés kicsit felkavart, mert tegnap este azonban álmodtam (igyekszem részletezni az álmaimat, de erről majd egyszer bővebben), és azt álmodtam, hogy egy baráti összejövetelen a gitárom nagyon durván megsérült, eltörött a teste, olyan szinten, hogy javíthatatlan volt, és emlékszem, álmomban nagyon bosszankodtam emiatt és sajnáltam, hogy ez történt, persze azért tudtam, hogy még lehet másik gitárt is venni.<br />
<br />
Már régóta tudom, hogy a tárgyak nem tölthetik ki életünket, ettől függetlenül mindenkinek van olyan, hogy valamihez ragaszkodik. <br />
<br />
Bár ez elgondolkodtatott...
https://utonjaro.blog.hu/2008/11/09/recept_13/full_commentlist/1#c4242436
Válasz erre: Recept
2008-12-13T18:51:56+01:00
2008-12-13T18:51:56+01:00
Rihárdó
http://blog.hu/user/135107
Köszönöm, amúgy nagyon érdekes, hogy ezalatt a pár év alatt nagyon sok módszerről hallottam, többé kevésbé összefüggött mindegyik valahol, de a kineziológiáról nem tudtam, hogy a tudatalatt működő berögzülések kigyomlálásával foglalkozik.<br />
<br />
Az a helyzet, hogy az évek során nekem is sikerült rájönnöm arra, hogy hiába akarom a fejlődést, amíg valaki "más" irányít tudatalatt, de persze ezt a felismerést megelőzte az a tévedés, hogy ez pusztán gondolkodással megváltoztatható. <br />
Müller Péternél olvastam, hogy a józan ész nagyon sokat segít, az ember belátja, hogy eddig rosszul csinálta a dolgokat, és azért került ilyen helyzetbe - de a további változásokhoz viszont már kevés, mert a józan észnek önmagában nincs ereje. Ezért nem lehet észérvekkel meggyőzni senkit, és erre én is rájöttem, hogy hiába próbálom a felszínről megváltoztatni a tudatalatti berögzüléseket, miközben az életem aszerint a kotta szerint zajlik, ami mélyen belém van írva. <br />
<br />
Emiatt a felismerés miatt viszont gyanakvóvá váltam, és állandóan vizsgáltam, hogy amit gondolok, most az amiatt van, mert a belső Énem üzen intuíció formájában, vagy pedig - ahogy írtad - az elmém játéka, az egó elnyomó mechanizmusának működése annak érdekében, hogy a problémáról elterelje a figyelmemet. <br />
<br />
Írtad, a "hogyanja" pedig az, hogy intuíció, belső látás segítségével a tudattalan feldobja a képet - ilyenből nekem is sok van, gyermekkori események főleg, de igazából annyiféle értelmezést látok bennük, hogy nagyon kevés esetben tudnám megmondani, hogy melyik jelenti félreértelmezhetetlenül azt, amire gondolok.<br />
<br />
Ez lenne az első kérdésem: miután találtam egy eseményt, képet, érzést, jelenséget az életemben, azt milyen módon kezdjem vizsgálni? <br />
Mik azok a szempontok, aminek segítségével tudhatom, hogy jó úton járok, és nem csak erősítgetem vele az egó falait?<br />
<br />
Ha nem vagyok indiszkrét, akkor esetleg illusztrálni tudnád egy konkrét példával is, csak azért, nehogy általánosságokról szóljon a dolog. Persze ha itt túl nyilvános, akkor e-mailben jó, nagyon érdekel a téma!<br />
https://utonjaro.blog.hu/2008/11/09/recept_13/full_commentlist/1#c4238350
Válasz erre: Recept
2008-12-12T23:01:37+01:00
2008-12-12T23:01:37+01:00
KáTéeS
http://blog.hu/user/166403
Több módszer is létezik, én arról tudok írni, ami nálam hatékonynak bizonyult: ez a kineziológia. A lényege, hogy adott problémához kapcsolódóan a tudatalattiban megkeresi a kiváltó okot, lelki sérülést és felszínre hozza, az azóta szerzett tapasztalataid fényében új megvilágításba helyezi, mintegy átírja a tapasztalatot, ami így a helyére kerülve nem generál több fájdalmas működést. (mivel minden érzelmi sérülést, tudati blokkot egy adott szituáció téves értelmezése és az ebből fakadó önbántás, bűntudat, stb. kreál bennünk, ezért a kulcs ezen értelmezés felülírása)<br />
<br />
Aztán már ahogy "rutinosabb" lettem ennek a módszernek az alkalmazásában egyre inkább az került előtérbe, hogy egy-egy mai életembeli helyzet mit mutat, melyik részem "kívánkozik vissza" hozzám. Azt hiszem ez az előbb leírtaknak egy másik nézőpontja, amikor már nem vagyok kíváncsi rá, hogy hol és miért sérült bennem valami, csak azt szeretném, hogy helyére kerüljön. És ilyenkor elismerem, hogy x dolgot nem jól működtettem eddig, elfogadom, hogy ezt nem tudtam és szeretettel fordulok magam felé e tekintetben, és ez azt eredményezi, hogy ez a részem megint el tud kezdeni normálisan és jól működni, mert már nem vádolom magam sem tudatosan, sem tudat alatt azért, hogy egyszer régen valamit talán nem úgy tettem, ahogyan az engem szolgált volna.<br />
<br />
A "hogyanja" pedig lényegében a belső látás, intuíció vagy ahogy nevezzük használata, ahova a tudattalan "fel tudja dobni" azt a képet, helyzetet, érzést, gondolatot, stb. amivel foglalkoznod kell. A kinez is ezt használja, csak ott a kineziológus segít, aztán ha elég rutinossá váltál már egyedül is megy :) az meg, hogy mennyire akarsz mélyre menni és rutinossá válni, az csak tőled függ. :) És hát meg kell tanulni bízni magadban, hogy amit látsz, érzékelsz, az úgy igaz, és nem az elméd játéka. Tudom, nehéz, nekem is ráment fél évem legalább, míg már 90-95%-ig nem kételkedtem benne. De megéri :)<br />
<br />
Azt nem tudom, hogy mindig mindenre ugyanúgy használható-e mindkét megközelítés (és biztos, hogy még ezen kívül több is létezik), valószínű, hogy úgyis az jön előtérbe amelyik adott helyzetben segíteni tud.<br />
<br />
És akkor ez most itt egy kicsit a reklám helye :) a párom a legfőbb kineziológusom is egyben és teljesen elégedett vagyok vele, bátran tudom ajánlani, ha ezt az utat választod: <a rel="nofollow" href="http://fenylelek.eoldal.hu">fenylelek.eoldal.hu</a>
https://utonjaro.blog.hu/2008/12/01/erzelmek_vilaga/full_commentlist/1#c4238226
Válasz erre: Érzelmek világa
2008-12-12T22:42:27+01:00
2008-12-12T22:42:27+01:00
KáTéeS
http://blog.hu/user/166403
Szia,<br />
<br />
igen, Osho-t is olvasok/tam és még egy-két más forrást is felhasználtam de azt hiszem ezek inkább csak segítettek felfedni azt, amit egyébként magammal hoztam.. azt viszont nagyon jól csinálták.<br />
<br />
Nem ismerem a Te skáládat, én a sajátomon a másfél évvel ezelőtti állapotomat valahol a 70% depresszió és a 30% rémes depresszió tájára teszem :) innen több módszert használva jutottam el oda, ahol most tartok, ezek javarészt a lélek mélyrétegeiben segítenek rendet tenni, lepakolni azokat a terheket és kijavítani azokat a sérüléseket, amik pl. a reménytelenség érzését is tudják generálni. Családfelállítás, kineziológia, és hát a tudatosság.. Nem mondom, hogy most 100%-ban hepi vagyok, mert nem, de sokkalta jobb már, mint valaha is volt, amire emlékszem. A pozitív gondolkodást én a magam részéről nem tudtam használni, mert egyáltalán nem láttam az életemben semmit, amire alapozhattam volna vagy amibe kapaszkodhattam volna. Azt hiszem olyannyira reménytelennek éreztem a helyzetem, hogy egy pici szalmaszálat sem láttam, amihez pozitív gondolatokat köthettem volna. Aztán mikor teljesen elegem lett magamból elmentem egy csoportba (ők foglalkoztak/nak családfelállítással), hogy mostmár tökmindegy, valami legyen. És hát lett :)<br />
<br />
Az az érzésem, hogy a pozitív gondolkodás önmagában nem ad rálátást azokra a lelki tájakra, amikkel foglalkozni kell és amik igazán azokat az érzelmeket, állapotokat okozzák, ami miatt keserű a lét. Azokat a sérüléseket nagyon nehéz fentről, tudatos szintről, amolyan mantraként ismételgetett gondolatokkal felülírni. Mélyen a tudatalattiban működnek és a kitisztításukhoz le kell menni érte és felszínre kell hozni, majd át kell írni őket. Nekem a párom segített ebben sokat, kineziológus, és így elég nagy lépésekkel tudtam haladni magammal.
https://utonjaro.blog.hu/2008/11/09/recept_13/full_commentlist/1#c4236319
Válasz erre: Recept
2008-12-12T17:53:50+01:00
2008-12-12T17:53:50+01:00
Rihárdó
http://blog.hu/user/135107
Ez nagyon jó, bár sajnos a vége, amikor a szándékot tett követi, nem lett részletesen kifejtve - szerintem arra is nagy szükség lenne, ha bizonyos módszereket találnánk arra, hogy a sérült részeinket megtaláljuk. Ha sötét van, úgy nehéz küzdeni, mert nem látjuk az ellenséget, ha világos van, úgy látjuk ugyan, de nincs mivel legyőzni.<br />
<br />
Módszert keresni, a megfelelőt, az a nehéz, ami talán mindannyiunknak jó...
https://utonjaro.blog.hu/2008/12/01/erzelmek_vilaga/full_commentlist/1#c4236250
Válasz erre: Érzelmek világa
2008-12-12T17:45:19+01:00
2008-12-12T17:45:19+01:00
Rihárdó
http://blog.hu/user/135107
Szeva!<br />
<br />
Tetszik a téma, amivel blogot indítottál, én is kábé ilyesmi apropóból kezdtem, bár az ilyen jellegű dolgaimat még nem tártam ki annyira.<br />
<br />
Látom olvasol Osho-t is, ő nekem is nagyon sokat segített, főleg azzal, hogy jól összezavart, és ezt a káoszt próbálom magamban rendberakni az életem újragondolásával... <br />
<br />
Az érzelmek témája nagyon jó, és fontos téma, ugyanis sokszor eluralkodnak rajtunk, és olyankor csak hisszük hogy mi irányítunk. Ha jól emlékszem, az Öreg azt is mondta, hogy az emotion szónak a jelentése ugye "mozdulás", tehát ha kibillenünk a középpontból, akkor jelenik meg az "érzés". <br />
<br />
Arra már én is rájöttem, hogy bizonyos érzések miért vannak, de olyanok is megjelennek folyton, amelyektől évek óta nem tudok szabadulni, időszakosan visszatérnek, annak ellenére, hogy próbálok odafigyelni az életemre, és az érzelmi életem rendjére. <br />
<br />
Ilyen például a reménytelenség érzése. Az évek során az arány úgy nézett ki nálam, hogy 70% reménytelenség, és 30% bizalom az életben, de egy két éves, erős pozitív-gondolkodó kúrával sikerült megfordítani az arányt 70%-30%-ra, viszont nem jutok tovább, mert a reménytelenség érzése - igaz mostmár nagyon kevésszer, de visszatér, és állandóan felborítja lelki egyensúlyomat, és meggyőz, hogy a dolgoknak semmi értelme. <br />
<br />
Te hogy látod?