Útonjáró

Vagy legalábbis erősen folyamatban van.. megtekinthető az utonjaro.eoldal.hu címen.

Update1: mostmár "vállalhatóan" elkészült :) úgyhogy ha tetszenek a bejegyzések, elindítanak Benned valamit, ha úgy érzed, ideje változnod egy kicsit, de kellene hozzá egy kis/jó nagy (igény szerint választható) támogatás/seggberúgás (szintén), várlak szeretettel :-)

A vagyonod köt. Kimozdít a jelenből. Valamikor energiát fektettél abba, hogy elérd, hogy rendelkezz vele. Nem azért, hogy megéld, vagy hogy használd: hogy rendelkezz vele. Vegyük a lakást, például. Ha bérled: nem kötődsz hozzá. Talán szereted, talán némi fájdalmat okozna megválni tőle, ott hagyni, de nem kötődsz hozzá. Ha leég, nem a Te problémád. Igen, itt most valóban fel lehet vetni, hogy miért veszíteném el? Azért ne legyen tulajdonom, mert félek az elvesztésétől? Ez a bőség-tudatosság?

"Van egy nagyobb terv, az a terv, amelyben bíznotok kell. Az a terv nagyobb az egótoknál, erősebb, mint az elmétek, hatalmasabb mindennél, amit tudatosan teremtettetek, terveztetek vagy [aminek] az elvégzéséhez kapcsolódtatok.

Ezek az energiák végigsöpörnek az életetek összes [olyan] területén, melyek hamis struktúrákon alapulnak, ... tehát készüljetek föl és váljatok folyékonnyá."

http://espavo.hu/olvasnivalok/michelle-eloff-080818-kuthumi-negyedik-folyekony-racs

A horizontális energiák nyugvópontjai. A régi típusú energiák kötései. Minden egyes tárgy, amelyhez érzelmileg kötődsz, itt tart, hiszen lényed egy darabkájával azonosítod. Eretnekségnek hangzik, de ha szeretettel adtad és szeretettel fogadtad, akkor kötést hoz létre, és a tárgyon keresztül egy régi pillanatot kövületté fagyasztva tart fenn érzelmi kapcsolatot két ember között. A horizontális energiák időszakában fontos közvetítő szerepük volt, mára viszont már gátolnak, akadályoznak a haladásban. Ha érzelmileg kötődsz egy tárgyhoz, sebezhetővé teszed magad: a tárgy a lényed részeként fog létezni, olybá tekintesz rá, mint saját magadra. Az a téves elképzelés alakul ki benned, hogy a tárgy sorsa a Te sorsod, hogy felelős vagy a tárgyért, hogy a tárgy nélkül kevesebb vagy... minél több tárgyad van annál kevésbé vagy Te Te. Oldozd fel magad, engedd el a régi kötéseket, hisz a szeretet nem tárgyakban él. A valódi szeretet nem igényli, hogy tárgyakkal reprezentáld, hogy tárgyakkal emlékeztesd magad rá, hogy szeretet van. Ha tárgyak vannak, nem szeretet van: kötések, energetikai hálók és kuszaság van. Engedd el a tárgyaid és felszabadulsz. Szívednek kedves tárgyiasult emlékeid csupán azért kellenek Neked, mert félsz saját magadtól, félsz a saját fényedtől, szeretetedtől és mindenféle kerülőutakat gyártasz, hogy elmenekülhess előle. Tárgyakat szeretsz, múltbéli pillanatokat, emlékeket élsz újra minden percben ahelyett, hogy itt és most léteznél. Az illetlen érzés, hogy milyen már kidobni valamit, amit valamikor, valakitől kaptam – ez mutatja, hogy kötés. Hogy a tárgy reprezentál valamit, ami talán már nincs, de amit fenntartasz, mert félsz a valóságodtól. Félsz a változástól. Igen, ha ezeket felszabadítod és elengeded, iszonyúan egyedül maradsz. Tökegyedül. Senki és semmi nem lesz körülötted. Senki és semmi nem lesz már, akivel foglalkozhatsz, csupán a puszta lényed marad, nem tudsz másra figyelni. Kénytelen leszel észrevenni, hogy Te Te vagy, hogy Te mindentől különálló, független, önálló, gyönyörű ragyogó létező vagy. Nem bújkálhatsz többé magad elől, hiszen ha elengedsz minden mást, már csak Te maradsz. És itt kezdődik az ÉLET.

Már (azt hiszem) Osho óta tudjuk, hogy az érzelmek jelentősége az emberi lét során abban áll, hogy mutatják: jó úton jársz-e? Pontosabban, hogy közeledsz, avagy távolodsz Istentől. A pozitív érzelmek mutatják, hogy közeledsz. Az egységben, Istenben, minden jelen van és minden a helyén van: fény, szeretet és tökéletes megértés és elfogadás. A félelem, harag, düh, bűntudat és az összes kellemetlen érzelem megjelenése azt mutatja, hogy ettől az állapottól távolodóban vagy. Hogy esélyes vagy rá, hogy sérülést okozz magadnak, hogy megtagadd egy részed és hogy veszíts a fényedből. Amolyan figyelmeztetés, hogy bántod magadat. A durvább behatások ellen azért van egy védekező mechanizmusod: ha igazán dühös vagy, általában másra vagy dühös :) Ez pedig az egó műve. Az egó szolgálata, amikor a megtagadott, sérült, védekezésre képtelen lélekrészeid helyére lép, és eltereli a dühöt, a bántást rólad, magadról, más felé. Ugyanazt utálod benne, mint amit magadban utálsz, de ez másban kevésbé fájdalmas. Egós működés, mondjuk, és ezoterikus körökben az egó mint pusztítandó átokfajzat szerepel, pedig igen-igen hasznos segítőnk, mindenütt őrt áll és véd bennünket, ahol lelkünk sérülései miatt „magasabb énünk” nem képes rá.

De mindezzel együtt az érzelmek tesznek bennünket emberré. Igen, ez különböztet meg bennünket Istentől. Meglepő, ugye? Amikor beszállunk ebbe a Nagy Földi Játékba, ebbe a kollektív színdarabba, hol ezt, hol azt a szerepet öltve magunkra, és vállaljuk, hogy kipróbáljuk, milyen nem-istennek lenni, milyen feladni hatalmunkat, elveszteni fényünket, káoszt teremteni magunkban, hogy aztán újra összerendezzük és visszaépítsük az egészet: nos, amikor beszállunk ebbe a játékba, az érzelmek a segítőink. Ha a középpontodban vagy, ha minden részed a helyén van és szeretet hat át, ha tudatában vagy a szerepednek és helyednek a Teremtésben, ha tudatában vagy, hogy mindennek oka és következménye van, ha teljes harmóniában vagy a Teremtővel és az Isteni renddel, akkor nincs az a helyzet, szituáció, ember vagy esemény, ami kibillenthetne ebből az állapotból. Nincs ami érzelmeket válthatna ki belőled. Érzelem-mentes vagy. Semleges vagy.

Mi viszont mindent feladva bolyongunk az otthontól távol, és az érzelmek segítenek benne, hogy ráleljünk a hazavezető útra. De csak ha helyesen tudjuk értelmezni őket. Ha fel tudjuk, fel merjük fedni a mögöttük rejlő motivációkat, tudati-lelki működéseket. Hiszen az érzelmeink apró, pici lámpácskák a lényünkön, melyek jelzik, hogy hol hibádzik még a teljesség. Az egység állapotában, „otthon” ugyanis nincsenek érzelmek. Azok az önmaga középpontján kívül tartózkodó emberi lény sajátjai. Érzelmeket csak sérült lélekrészeink működése generál, kellemeseket, fájókat egyaránt. De csak ezek megélésén keresztül juthatunk túl rajtuk, csak akkor jöhetünk rá, ki vagy mi sikoltozik bennünk figyelemért, ha engedjük sikoltozni... A pillanatban élsz, megéled, amit érzel, de ott van a tudatosság is, és megvizsgálod, miért született ez az érzelem benned. Hogy legközelebb már ne kelljen megszületnie.

Két képzelt személy, Péter és Anna példáján keresztül megnézzük, hogyan is működik az emberi kommunikáció. A nyelvtanból ugye mindenki emlékszik az üzenet általános működésére (küldő, fogadó, üzenet, csatorna, zaj, stb.). Nagyjából ennek mintájára tegyük fel, hogy történik egy esemény. Ezen esemény lehet egy közlés, egy valós történés, vagy bármi, amit mindkét szereplőnk érzékel, és ami köztük kommunikációra adhat alapot. Tegyük fel továbbá, hogy Anna a tudatosabb lény. Bármely esemény (üzenet) érzelmi reakciót válthat ki a befogadóban, amely érzelmi reakció hátterében a leggyakrabban félelem áll. Természetesen vannak a „nagy, közös röhögések”, de ez általában ritkán ad okot elemzésre. Attól függően, hogy a szereplők milyen módon reagálnak, az alábbi fő típusokat ismerhetjük fel:

Valami egészen, tökéletesen más, mint aminek eddig hittem. Más dimenzió, másik világ. Azt már régóta tudom, nem érzelem. Most az is világossá vált: nem is érzés. Állapot. Lét-állapot. A lélek olyan állapota, amikor rend van és csend van. Amikor tudom, minden sejtemmel, hogy egyedi vagyok, és tudom, hogy minden(ki) más is ugyanígy egyedi.

Elsőre fényes, de hideg és rideg világnak tűnt. Aztán rájöttem, hogy csupán a pátyolgatásra vágyó énem látja annak. Mert valóban nem símogató. Nem putyulgatós és nem érzelgős. Nem karol fel. Bízik bennem. Tisztel és elismer és elfogad és bízik bennem. A szeretet nem jóságos. A szeretet semleges.

egyensúly

ez mindennek az alfája és omegája.
a lélek és a test egyensúlya.
a spirituális és fizikai világ egyensúlya.
belső és külső egyensúly.
fény és árnyék egyensúlya.

amint bent - úgy kint
és amint fent - úgy lent

tánc, ének, boldogság, szórakozás és tudatosság.

ahol Nyugat és Kelet találkozik.

az új évezred, az Új Föld.

A hétvégén volt szerencsém részt venni egy rövid prezentáción az elkötelezettséggel kapcsolatban: a volt kollegák még elhívtak egy utolsó utáni céges kirándulásra és a szakmai rész erről szólt. Mármint hogy mennyire elkötelezettek a cég dolgozói. Nagy várakozással tekintettem a prezi elé.. :-) és nem is kellett csalódnom. Valóban, a kitartó kutatások, tesztek, vizsgálatok és elméleti modellek alkotása végre elvezetett a földi paradicsomhoz: az emberi viselkedés mélyrétegeinek ismerete, a motivációs hálók és testi-lelki szükségletek mélyreható elemzése révén ma bármelyik cég nem túl nagy összegért olyan szoros hálót fonhat a munkatársai köré, amilyet csak mer.

Mire vágyik az ideális munkavállaló?

Arcoskodok kicsit. Rájöttem a Változás Receptjére. Nyilván mások már korábban, többször és jobban, de ez most az enyém. :-) Nem bonyolult, de picit oda kell figyelni, ha használni akarod.

Ne félj, lesz még sokkal jobb is. Az jutott még eszembe, hogy ne állj ellent a változásnak. Sehol, soha. A kapcsolatunkban (vagy hogy hívjuk..) sem. Ezen a szinten lehet el kell válnunk, hogy magasabb szinten újra találkozzunk. Lehet, hogy én nem bírom meglépni ezt a lépcsőfokot, csak egyedül. Ne félj, a végén minden jóra fordul. Hisz mindannyian ezt szeretnénk. Ezt teremtjük. De nem láthatjuk az összes lépést előre. Bíznom, bíznunk kell elsősorban magunkban, aztán hogy minden értünk történik. Ez is jó volt a könyvben: ne a konkrét eseményt, szituációt, megvalósulási lehetőséget kell elvárni, teremteni, hanem általában azt, hogy jól alakulnak a dolgok és teljesül, ami a célunk. Vagy ami a küldetésünk. Feladatunk. Vagy ahogy tetszik. És mindig engedni a dolgokat változni, mert Isten maga a változás. A folyó sok kanyart tehet, sok szigetet járhat körül, mégis mindig a tengerbe ömlik. Nem stresszel rajta, hogy vajon a tenger felé tart-e vagy sem, és hogy jaj, talán nem erre kellene folyni. Folyik, mert ez a dolga és a végén a tengerbe jut.

- basszus, olyan érzésem van, mintha egy időhurokban éltem volna az elmúlt négy évben... ahogy szórom ki a régi dolgaimat, időről-időre újra előkerülnek ugyanazok az anyagok, kis eltéréssel, két-három év távlatából. amit most csinálok, abba már 2005 telén belekezdtünk egyszer, ugyanezen elvek szerint és -- azon döbbentem meg a legjobban -- szinte ugyanilyen táblázatokkal, mint amit most csináltam. ez már nem simán impotens működés, olyan, mintha kétévente újra előszednénk ugyanazt, hogy megint ne jussunk vele sehova... egészen elképesztő..

- Nem vagy tőle feldobva, ahogy látom.

- megdöbbenve vagyok... egyébként mindegy, nem zavar, csak nagyon durva így látni... vannak alap kontrolling feladatok (a kontrolling lényegéből következnek, nem adja senki), amiket újra és újra megpróbálunk ellátni, de mivel semmilyen eszköz és folyamat és rendszer és szabályzat nem támogatja, ezért először ezeket kellene megalkotni, de még soha nem sikerült őket. Olyanokkal találkozok, hogy elképesztő... iszonyú mennyiségű kreativitást, energiát és lelkesedést pocsékoltam el teljesen felesleges és haszontalan dolgokra az elmúlt négy évben.

építenénk inkább piramisokat... annak legalább van látszatja :-)))))

- De ezért Te kapsz szépen fizetést. Nem megéri?

- asszem nem éri meg. ha belegondolsz, azért kapok fizetést, hogy bírjam működésben tartani a testemet, hogy holnap is be tudjak jönni értelmetlen dolgokat csinálni. egyébként ez a feleslegesség jellemzi valahogy az egész rendszert. semminek semmi célja, értelme, összesen csak annyi, hogy holnap is csinálhasd ugyanazt. és ez így megy már néhány ezer éve... és ahelyett, hogy valahova tartanánk, valahova fejlődnénk, egyre csak bonyolultabb és bonyolultabb gépeket és rendszereket tervezünk és építünk és működtetünk, mindezt csupán azért, mert igazából fogalmunk sincs az élet céljáról és értelméről. hát elütjük azt a kis időt, amit itt töltünk, valamivel, amit az egónk hasznosnak talál..
 
merthogy a földi élet értelmét és célját a spirituális felemelkedés adja, és hogy visszataláljunk Istenhez.
 
a mai ember szerint pedig: haverok, buli, fanta...
 
van azért némi különbség.

és az egészért azt hiszem a kereszténység a hibás, az egyházzal az élen.
hogy egyszer élünk. ja.

mégis mit várnak, mi a faszt fognak az emberek csinálni abban az egyben???

Az időutazás lényegében értelmetlen. Nem az a fontos, hogy a fizikai világban írjuk át a múltat. Azokra a tapasztalásokra akkor, ott, szükség volt, azok a tapasztalások szükségszerűek voltak -- pontosan a kauzalitás törvényéből adódóan. A nem-fizikai világban viszont, ahol a lélek is lakik, nincs tér és idő. Bármikor, bármi átírható a megértés segítségével. És onnantól minden másképp működik. Nem az a lényeg, mi volt. Az a lényeg, mi van, és mit teszel. A mostban. A most ugyanis kizárólag a múltbeli döntéseid következménye, és semmilyen, semmilyen kihatással nincsen a holnapra. Pusztán a döntéseidnek van hatása a holnapra. Nem lényeg, milyen környezetben vagy korlátok között élsz most. Az a lényeg, hogyan döntesz. Változtatsz-e rajtuk, hogy a holnapod más legyen. Vagy mint a lemezen megakadt tű, ismét és ismét újraírod a tegnapodat és holnappá teszed. Minden egyes nap. Az idő egyetlen dolgot jelent: mutatja az utat, amit bejártál. Egy napló arról, ahogyan változtál. A Te könyved. A hátralévő lapjai még üresek. Bármikor kezdhetsz új fejezetet, ha úgy döntesz -- és teszel érte. Rá kell ébredned, a könyved olvasva, hogy miért írtad úgy, ahogyan írtad. És a megértés adja meg a lehetőséget arra, hogy eztán másképp írj. A tudatosság. Hogy nem automatikusan vezeted a tollad, mert mindig is így tetted... hanem mert úgy döntöttél. Minél tudatosabb vagy a lényedre, annál inkább tisztába kerülsz vele, mit írsz és annál könnyebben tudsz mást írni, ha mást szeretnél. A rejtett motivációk felszínre hozásához kapcsolatba kell kerülnöd a lelkeddel és ezt a kapcsolatot tisztítani, ápolni kell. Ahogy egyre bensőségesebb viszonyba kerülsz vele, lassan meg meri mutatni a fájdalmait és sebeit, amik miatt nem meri azt írni, amit szeretne, amit szeretnél. Ami gyakran félreviszi a tolladat. És Te képes vagy, Te vagy képes meggyógyítani ezeket a régmúlt sebeket, hogy a felszakadt fájdalom és az öröm könnyein keresztül aztán szebbnek lásd magad, szebbnek lásd a világot és szebb jövőt láss magadnak. Dobd le végre a béklyókat, amik a kezed húzzák és írd a saját életed könyvét a saját vágyaid szerint.

Az idő nem gyógyít. A megértés gyógyít.