Beszarás, hogy azért kell, hogy pótcselekedjek (tévézés) és aztán hülyén érezzem magam és hogy zizegjen a lábam (ez olyan érzés, amit a pangó energiák idéznek elő és amivel baromi nehezen bírok bármit is kezdeni és nem lehet tőle nyugton feküdni, pláne nem aludni) csak azért, mert KÉPTELEN VAGYOK KIFEJEZNI A BOLDOGSÁGOMAT!!!
Ok, rendben, hogy felhívtam Katit és iszonyú lelkesen meséltem neki és nagyon jó volt, de kevés volt!! És nem tudok virágba borulni, mint a fák és nem tudok repdesni meg csivitelni, mint a madarak és igazából rá kell jönnöm, hogy semmit sem tudok, ami igazán boldogság-kifejezésre szolgál! Sem énekelni, sem táncolni, sem kurjongatni vagy viháncolni... Rémes!! Basszus, ezek szerint meg kell tanulnom kifejezni, megnyilvánítani a boldogságot?!? A lelkesültséget?!
Vagy ezt is csak engedni kell, aztán majd kifejeződik magától a legjobb módon?
Pl. hogy írok. Leírom. Nem olyan dinamikus, mint lelkesen mesélni róla, de nem rossz ez sem :)
Mindenesetre új felfedezésem, hogy még a boldogság is elfojtható...
