Több témát is összeszedtem a mai posztba, de mind összefügg egymással. Szabad akarat, felelősség, végzetszerűség és kontrol. Többször leizzadtam, míg "lejött", úgyhogy azt hiszem, nagyon jó lett. :-)
Nézzük a kontrolt. A kontrol ugyebár egy ellenőrző mechanizmus a kis fejünkben, ami enged, vagy nem enged (javarészt nem enged :-)) bizonyos dolgokat megélni, megtenni, érezni vagy gondolni. A kontrol azért működik, mert azt hiszem, hogy hatalmamban áll jót vagy rosszat cselekedni. És feltételezi, hogy a "jó" és "rossz" rajtam kívül álló, objektív valóság. És sajnos (vagy szerencsére) az előző két mondat egyike sem igaz. :-) Nem létezik jó és rossz, és nincs is lehetőségem jót vagy rosszat cselekedni. Most ez utóbbit vizsgálom meg picit.
Tehát nincs lehetőséged jót vagy rosszat cselekedni. Igazából nincs lehetőséged semmi mást cselekedni, mint ami az adott pillanatban belőled jön. Hiheted azt, hogy amit teszel, adott pillanatbeli döntésed eredménye, de a döntéseid -- ha jobban megvizsgáljuk -- determinisztikusak, előre megjósolhatók. (Viszont soha nem rendelkezünk mindazon információval, ami ehhez kellene.) Mind, egytől egyig az adott döntés meghozatalánál jelen lévő energiák, körülmények, belső állapotod, gondolataid, hiedelmeid, stb. meghatározta kizárólagos lehetőség. És természetesen mindazon állapot, mely körülvesz és amely benned van, mindezen faktorok korábbi döntések következményei, tehát szintúgy determinisztikusak. És így tovább, és így tovább, a világ kezdetéig. Tehát nincs szabad akarat! Nincs választásod! Jó hír, hogy így nem is vagy felelős a döntésidért. :-) Nem vagy képes jó és rossz között választani, mivel nincs rá lehetőséged. Nincsenek kudarcaid sem. Kár, felesleges és hiábavaló kontrollálni bármit is magadban. Úgysem tudsz mást tenni, mint amit tenned kell. A teremtés végzetszerű.
Azt mondtam: nincs szabad akarat. Ha egy szituációban nem külső-belső állapotoktól vezérelten választasz, hanem MINDENTŐL függetlenül (amit ugye a szabad akarat jelent), akkor ez a választás egy külső szemlélő, sőt, a teremtés egésze számára véletlenszerű. Hiszen a rendszer korábbi állapotából nem levezethető. Innen viszont látszik, hogy a véletlen és a szabad akarat egy és ugyanaz. Ami Neked véletlen, valaki másnak szabad akarat. A szabad akarat tehát a véletlennel azonos. Véletlen és végzetszerűség pedig nem fér meg egymással egy teremtésben. És nagyon úgy tűnik, hogy ez a teremtés végzetszerű, a kauzalitás törvényén alapul.
Kérdezhetnéd: miért tegyünk bármit is, hisz semmi sem áll rajtunk, semminek nincs értelme. Igazából viszont minden rajtunk áll, olyannyira, hogy képtelenek vagyunk bárhogy máshogy működni. Hiába is próbálkozunk vele, vagy hisszük azt, hogy lehet. Mindazt, amit megtapasztalsz, meg kellett és meg is akartad tapasztalni. A legelső pillanatban eldőlt, ahogy Istent elhagytad. Mindaz, amit döntesz, szükségszerű. Akár ha feladod is az egészet és apátiba menekülsz. Lásd, hogy nincs más lehetőséged. Ezt a szöveget sem tudod használni, ha még nincs itt az ideje. Sőt. Ha tanácsokat is adok, korántsem azért teszem, hogy megfogadd. Sem azért, hogy ne. :-) Egyszerűen le kell írnom, mert el kell olvasnod. Nem azért írom, hogy dönts úgy: megfogadod. Úgyis úgy döntesz, ahogyan kell. Csupán azért írom, mert ezt kell tennem. Nem is tudom másképppen. Felszólíthatlak, adhatok tanácsot, és Te megfogadhatod, de ez csupán eljátszása egy forgatókönyvnek. Miként az is, ha dühöngve bezárod ezt az oldalt. Nem a Te döntésed. Így kell történnie.
Tudom, hogy amikor erre a világra születtél, sőt, már korábban, pontosan ismert volt, hogy ezeket a sorokat le fogom írni, és hogy Te el fogod olvasni. És az is pontosan ismert volt, hogy milyen hatást vált ki belőled. Akár szeretnéd hinni, hogy Te döntesz, akár nem. És ne hidd, hogy ez korlátoz Téged. Ez adja a lehető legnagyobb szabadságot: elveszi a tévedés lehetőségét. NEM TUDSZ HIBÁZNI! Felesleges félni a tetteid következményétől. Mind a tett, mind a következmény szükségszerű az életedben. Egyébként erről szól az "élj a pillanatban" mondata is. És megint hangsúlyozom: nem azért fogsz változni, mert most úgy döntesz. Azért, mert "ez jön".
Nem vagyunk mások, mint színészek egy kolosszális színdarabban, akik pusztán a szerep eljátszásának kedvéért játszanak a darabban. Játssz tehát szabadon! Nincs tétje semminek...
És minden úgy jó, ahogyan van...
